Egy kedves akvarista társam tette be a bogarat a fülembe egy privát üzenet formájában.Véleményem kérte a színüket veszítő, leromló red cherry garnéla állományok sorsát illetően.
Utána olvasván a garnélás topicban,rájöttem,hogy nagyon sokakat foglalkoztat a fajta szelekció folytán sokszor nem kis mennyiségben születő ,nem fajtára jellemző jegyekkel rendelkező garnélák (és persze más élőlények,halak) sorsa.....
Azt is észrevettem,hogy igen kényes téma a "nem szép,nem színes"szaporulat jővőjéről való kérdezősködés.Pedig ez egy nagyon fontos, lényeges dolog minden olyan felelősen gondolkodó akvarista számára, akik tudatosan,vagy csak kedvtelésből akváriumi élőlények szaporításával,tenyésztésével foglalkoznak, vagy csak "megáldotta" őket a gondoskodásuk néhány hal,vagy éppen garnéla szaporulattal.
Vitaindítónak szánom-e néhány hangos gondolatomat,mert hiszem,hogy sokakat foglalkoztat a téma.
Van-e létjogosultsága mindazon szaporulatnak,melyek nem hordozzák magukban 100%-ban a fajtára jellemző jegyeket?Megfogalmazódhat-e bennünk ilyen kérdés?
Hagyjuk-e meg a szakosodott tenyésztőknek a szelekció elvégzését,vagy magunk is alkalmazzuk?
Melyik példánynak van nagyobb létjogosultsága?Amelyik engedelmeskedik a természet erőinek és az ősi géneknek vissza"vadulva" eredeti,vagy a közeli színére,vagy annak a példánynak,melyet nem természetes úton kiszelektálunk,sokszor másodlagosan betegségekre,fertőzésekre való hajlamukat is tovább örökítve?
Te mit tennél kedves akvarista társam?
Elajándékoznád a "gyengéket" ,vállalva ezzel hogy felhigítod az oly nehéz és hosszú munkával kiszelektált fajtát,hogy majd egy szép napon már mutatóban is alig legyen "eredeti"pirosból?
Elviszed a közeli halashoz,akinek lehet nincs lelkiismerete,mint neked,és majd ő jól eladja,megszabadítva téged a "gondtól"?
Vagy szemet hunysz és átrakod a gyengéket a sügeres akváriumodba,hogy majd az idő és a vadász ösztön oldja meg?
Vagy veszel egy mély levegőt és mint a teremtés koronája a lehető leghumánusabb módon teszel pontot az ügy végére?Van-e jogunk hozzá?
Minden kisállattartó életében eljön egyszer ez a pillanat,de senki nem szeret beszélni róla,pedig fontos lenne....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése