Zsotyi blogja: Moha és Páfrány: Monosolenium vs. Lomariopsis

A hazai akvarisztikában a Monosolenium tenerum mellett a közelmúltban megjelent egy látszólag ugyanolyan növény fajta is a Lomariopsis lineata. Sokan összetévesztik őket a gyakorlatban ezért e kettő –természetesen különböző- növényt szeretném bemutatni nektek pár sorban.

Monosolenium tenerum (GRIFFITH 1849)

Szinonima név: Pellia endiviifolia (hibás)

Család: Monoseleniaceae

Nemzetség: Monosolenium

Régió: Ázsia

Helyszín: Ázsia Kína, Tajvan, Japán, India

Magassága:2-5 cm-től felfelé

Tartási hőmérséklet: 5-28°C

GH: 1-30 dH

pH: 5-8

Fényerősség: Alacsony-magas

Növekedési ütem: közepes

Emers Monosolenium

Víz alatt sok fénynél

A M.tenerum eredetileg egy szárazföldi májmoha féle melynek hazája Kelet-Ázsia,de megtalálható Kelet- Indiában ( Assam , Himachal Pradesh , és Uttarakhand ), Nepálban , Kína (észak-nyugat Szecsuán , Guangdong , és Makaón ), Tajvanon, valamint a A Ryukyu-szigeteken , Japánban és Hawaiin .Japánban veszélyeztetett fajok közé sorolták.

Gyakran társulva fordul elő a Marchantia palmata-val mely szintén egy májmoha-féle.

Maracanthia species

A növény rendkívül szereti a párás szubtrópusi,üde élőhelyeket,magas szinten képes megkötni a talaj felszíni nitrogént,ezért ember lakta területeken gyakorabban fordul elő,ahol a mezőgazdaság nitrogénnel trágyáz.Legjobban ott érzi jól magát ahol körülveszi a víz.

A Tropica vezette be még 2002 táján Pellia endiviifolia néven. Csak később jöttek rá,hogy e növény a Monosolenium nemzetségbe tartozik, bár az endiviifolia elnevezés (endívialevelű) még találó is lehetett volna ,gondoljunk csak az endívia salátára…

Endívia saláta :-)

Pellia endivifolia

Rögtön nagyon népszerű lett az akvaristák közt,mivel a Riccia fluitans-al ellentétben ez a növény süllyedő,tehát metszések után nem lesz tele az akvárium lebegő darabkákkal.Levelei sötétebbek nagyobbak a Riciánál ,kőre-fára kötözve kiváló kontrasztot ad más növényekkel. Igénytelen,bár alacsonyabb megvilágítás mellett hajtásai megnyúltabbak,lazábban állók lesznek.

Sok fénynél

Másképp állnak a hajtások mint a Lomariopsisnál

Kevés fénynél

Sok fény mellett viszonylag gyorsan növekszik,hatalmas telepeket alkotva .Mivel az édesvízi garnélák is erről a tájról származnak,gyakran használják a garnélatartók,és persze a garnik is imádnak elbújni benne.

Mivel májmoha-féle, egész kis levágott darabkából is képes reprodukálni magát. Levágott,letört,vagy elszabadult részeiből a többi növény közé szorulva észrevétlenül újabb telepek fejlődnek.

Hajtásai áttetszőek és jól megfigyelhető rajtuk egy jellegzetes központi borda(medián ideg) is.Főleg az emers növényeknél nagyítóval is megfigyelhető apró pontokat látni a hajtások alsó részein melyek olajat tartalmazó sejtecskék.

Emers Monosolenium

Ezek a jegyek nem találhatóak meg sem a Pellia sem a Lomariopsis nemzetségné lmint ahogy a hajtások alján elhelyezkedő rhizoidok sem. (rhizoid=a gyökér egy korai fejlődési formája a mohaféléknél)

A szakirodalomban kétlaki gametofitonnak is említik,de úgy tűnik,hogy a kerekedelemben többnyire egyneműeket találni csak.

Hátránya a tartásának,hogy egy idő után a lekötözött részek alatt megbarnul,elhal és felszakad az egész telep, ezért időnként újra kell kötözni mint a ricciát bár jóval ritkábban.

Tápozásra nem igényes,ezért a low-tech akváriumokba is bátran ajánlható.

Alul elhal és felszakad

Lomariopsis lineata:

Osztály: Polypodiopsida

Család: Lomariopsidaceae

Nemzetség: Lomariopsis

Magasság: változó,labdává duzzadva 10-15cm is lehet

Hőmérséklet: 18-28C

Ph: 6.5-7.5

Gh: lágy-közepes,de 15 Gh-nál is szépen fejlődik.

Víz alatt sok fénynél

Elsőre mindenki Monosoleniumnak nézi ezért aztán gyorsan el is fogadták azt a nézetet,hogy ez is egy májmoha féle.2009-ben aztán egy molekuláris filogenetikai tanulmány megállapította,hogy bizony ez a növény egy páfrány gametofiton

(gametofiton:kétszakaszos egyedfejlődési forma. A két szakaszt gametofitonnak és sporofitonnak nevezik. Az előbbi termeli a haploid gamétákat, amik gyakorlatilag az állati ivarsejteknek felelnek meg. Ezek egyesülnek, sporofitont alkotnak. A sporofiton meiózissal (számfelelő osztódás) hozza létre a spórákat, amik a gametofitonokat képzik.)

Érdekessége,hogy víz alatt elég ritka ez a növényforma.További DNS vizsgálatok mutatták ki a polypod páfrányokkal való rokonságát és a Lomariopsis nemzetségbe sorolták.A lineata név azonban még mindig nem helytálló,erről viták folynak mivel nem sikerült sporofiton nevelésre bírni e növénykét ,így a polypod páfrányokon belül is valószínűleg egy új faj.

Süßwassertang,a német és jobban ismert neve (édesvízi moszat a fordítása),de kapható round pelia néven is, utalva a régebbi hibás Pellia endiviifolia nevére.

Szaporodása szintén apró darabkáiból történik,szinte egy morzsányiból is hatalmas telepeket tud létrehozni.

Növekedése,külleme hasonlatos a Monosoleniumhoz,de jobban szemügyre véve látszik,hogy „levelei” jóval kerekdedebbek.

Jóval kerekdedebb,hiányzik a hangsúlyos ér

Szinte tölcséres,fodros....

Teleppé nőve határozottan kerekdedebb labdaszerű formára terjeszkedik,szinte karfiolszerű lesz,főleg sok fénynél.Jóval tömöttebb telepet alkot a Monosoleniumnál és ezek a telepek igen tartósak,nem szakadnak fel a kötözésről,azokon hónapokig is barnulás nélkül terjeszkednek.Fényszegény helyen ezek a növekedési jegyek természetesen nem ilyen hangsúlyosak,hajtásai megnyúltabbak lesznek és a kerekded forma is inkább a monosoleniumot idézi.

Kevesebb fénynél

Low tech garnélásban

Igénytelenebbnek tűnik számomra a Monosoleniumnál.Bár lassabban nő,viszont szinte fény nélküli helyeken is képes növekedni,telepeket alkotni.Tápanyagra sem kell különösebben figyelmet fordítani.

Összességében e növényke jóval dekoratívabb,igénytelenebb (karbantartásra is) mint a Monosolenium.

Labdacs formája miatt jóval dekoratívabb is jól megvilágított helyeken,de fényszegény ,low-tech akváriumokban is bátran használható,barnulás,felszakadás nélkül.

Mindkét növény azon kívül , hogy szép és könnyen tartható,érdekes is,mert a növényi törzsfejlődés egy nagyon korai szakaszába kalauzolnak el bennünket,hiszen a mohák és páfrányok a legősibb növényeink közé tartoznak.